Környezetvédők a manhattaniek?

Hazafelé sétálva arra lettem figyelmes, hogy az előttem haladó new yorki nő kiskocsival egy rekesz San Pellegrino ásványvizet gurít haza a közeli szupermarketből. Egy ideig azon gondolkoztam, hogy vajon milyen környezetterhelést okoz az, hogy a finom európai vizet szomjazó amerikaiak (vagy bevándorlók, mert ezt New Yorkban sose lehet tudni) szájukhoz emelik az észak-olasz kisvárosban fakadó, ott palackozott kb. 1 literes, üveges kiszerelésű szénsavas ásványvizet. De ugyanilyen döbbenten figyelem a szintén európai Evian hihetetlen amerikai sikerét. S talán van még távolabbi vízbeszerzési pont is: a Fidji márkájú fél literes kiszerelésben kapható, Fidji szigetekről érkező palack.

És néhány további gondolat a helyi környezetvédelemről:

Kezdetben felháborítónak tartottam az amerikai szupermarketek műanyag/jobb esetben papír/zacskó kezelési szokását. Egy átlagos napi bevásárláshoz egy átlagos amerikai legalább 10 (!!!!) zacskót használ fel. Ez döbbenetes szemben a Magyarországon már jól működő, műanyagzacskó használási szokásokhoz képest. Itt jóformán minden egyes árucikket külön zacskóba dob (az eladó!), azt hiszem azzal a címszóval, hogy a kedves vevő kezében minél jobban elférjen a nehéz cipelnivaló. A WholeFoods nevezetű organikus áruházban talán napi 4 (papír) zacskóval meg lehet úszni. Itt van nálam az otthon jól bevált, drogériákban kapható szövetzacskóm, de furcsa mód (szégyenletesen bevallom) eleinte kényelmesebb volt nem magamnál tartani és minden bevásárláskor én is beálltam a zacskógyűjtők táborába. DE nem hagyom, hogy a jó szokások lekopjanak. Az utóbbi hetekben már mindig magammal hordom a bevásásárláshoz. Itt ez kb. forradalmian újnak számít, alig látok elvétve emberkét ilyen szövetzacskókkal. Az eladók is mindig meglepődnek, mikor próbálom elmagyarázni, hogy  nekem VAN saját szatyrom. No bag, please!!!!! (A WholeFoods áruház olyan jó fej, hogy ha saját szatyorral viszem haza a portékát, akkor levon kb. 10-20 centet a teljes végösszegből). Egyébként jó érzés, hogy nálunk otthon ebben előbbre tartunk.

Szelektív hulladék kezelés: azt hiszem, ezzel nincs kifogásom. Legtöbb apartmanházban külön lehet gyűjteni a papírt, műanyagot, sőt általában van komposzt tároló is. Jó lenne erre utóbbira is rászokni, de a jellemzően kisméretű manhatteni lakásokban alig-alig fér el 4 különálló kuka.

A levegő minősége az én megítélesem szerint elég jó, a tömegközlekedéshez használt buszok környzetvédő felirattal hirdetik magukat. A jó levegőhoz talán az is hozzájárul, hogy Manhattan rácsos utcaszerekezete jól szellőztet (azt hallottam valakitől, hogy a városépítésznek anno pont ez volt a célja).

Tömegközlekedés metróval

A belvárosi tömegközlekedés New Yorkban a metró- és buszhálózatra épül. Én eddig a metrókkal ismerkedtem meg bővebben, így most erről néhány szóban.

A belvárosi metrójáratok Manhattan keskeny formája miatt főként Észak (Uptown) - Dél (Downtown) irányba futnak. Itt egy térkép a metróhálózatról: http://web.mta.info/maps/submap.html Minden vonalon két típusú járat közlekedik: local és expressz. A local járatok minden egyes megállóban megállnak, az expressz metrók azonban kihagynak állomásokat és csak a nagyobb csomópontokban állnak meg (a térkép fehér körrel jelzi az expressz járatok megállóját). A metrók általában kevéssel a föld alatt futnak, az utcán sétálva sokszor hallani a szellőzőrácsokon, hogy épp alattunk megy a szerelvény. A metrókhoz így itt jellemzően nem építenek mozgólépcsőket. 

A metrómegállókban automata beléptető rendszer működik, így ellenőrökkel nem találkozni. A megállók általában szűkek, zsúfoltak, nagyobb csomópontokban többemeletesek, egymás mellett akár 6-8 vágány is fut. 

Piszok, bűz, szemét és patkányok...a negatívumok között:

A szemét állítólag sokszor okoz metrótüzet: 

Kellemesebbé teszi az utazást azonban, hogy sokszor táncosok, zenészek, énekesen adnak egész jó műsorszámokat a megállókban, ezzel gyűjtve némi pénzt. Ezt a videót nemrég készítettem az egyik megállóban: 

Egy utazás ára 2,25 dollár (beleértve a szükséges metrós átszállásokat). A bérletek ára: 7 napos: 30 dollár, havi bérlet: 112 dollár.

Bútorvásár átutazóknak

New York egy kozmopolita város, hatalmas átmenő forgalommal. Rengeteg fiatal, idős külföldi költözik a városba rövidebb, hosszabb időre. Ma találkoztam egy francia nővel, Noellával, aki 45 amerikai év után döntött úgy, hogy hazaköltözik Európába. Mielőtt azonban átszeli az óceánt, végkiárusítást (moving sale) tartott 3 szobás lakásában. Szerencsénkre nagyon jó áron sikerült megvennünk tőle remek ízléssel kiválasztott kanapéját.

A használt cikkek amerikai forródrótja a Craigslist nevezetű oldal (http://newyork.craigslist.org/). Noella ezen az oldalon hirdette meg tegnap este a bútorait, és én ma reggel 10-kor csaptam le az ügyletre (a legjobb darabok akár 1 nap alatt is elkelnek). A Craigslist előnye, hogy jó állapotban lévő bútorokat nagyon jutányos áron lehet megszerezni. Sok kiköltöző nem tudja hazautaztatni szeretett darabját és a hulladék kezelése pedig igen bonyolult és költséges. Nem véletlenül egyébként sokszor nagyon jó, SOS ingyen elvihető darabokat is lehet találni az oldalon.

Hogy jobban el tudjam képzelni a meghirdetett bútorokat, először szétnéztem néhány nagyobb amerikai bútoráruházban. Itt nagyon népszerű a West Elm (http://www.westelm.com/), a Pottery Barn (http://www.potterybarn.com/) vagy az otthon is menő IKEA. A Craigslisten nagyon gyakran konkrét modellszámmal, áruház megnevezéssel hirdetik a bútorokat, szóval könnyű a beazonosítás. A Craigslisten egyedül a használtbútorokba befészkelő ágyipoloskákkal (bedbugs) kell nagyon vigyázni, pár éve ugyanis egész járvány ütötte fel a fejét Manhattanben, mostanra állítólag azonban már nem olyan vészes az ügy. Az oldalon az árak nagyon változóak, mi viszonylag jó állapotban lévő, használt kanapét kb. 100 dollártól találtunk. Noella az eredeti ár 15%-át kérte a leendő kanapénkért.

Noella egyébként nagyon kedves, igazi francia nő. Egyedül él, amikor megérkeztem épp klasszikus zenét hallgatott és a gyönyörű vázákkal díszített, faragott íróasztalánál dolgozott. Cipőben, sminkben várt és a kb. 1-1,5 órás beszélgetésünk alatt elmesélte, hogy ő volt a new yorki Chanel divatigazgatója 10 éven át, még a Karl Lagerfeld korszak előtt. Noella 1968-ban járt először New Yorkban és áradozva mesélt a fiatalon itt töltött éveiről és az élete szerelméről (love of my life:) A lakása iszonyúan jó ízléssel volt berendezve, lágy krémszínek harmóniája, zebramintás szőnyeg, hatalmas modern festmények a falon. Noella azt is elárulta, hogy a költözés előtt meg szeretne válni a több gardróbnyi Chanel ruháitól, cipőitől is...........Hát ezzel teljesen levett a lábamról :) Megmutatta a legjobb darabjait és mondta, hogy mindenképpen próbáljam fel a kedvenc fekete Chanel bőrszoknyáját, mert nagyon szívesen odaadná nekem. Sajnos a Chanel még használtan sem az én pénztárcámnak való, egy szebb kosztümért a manhattani használtruhaboltokban (consignment store) kb. 150 dollárt fog kapni, én pedig képtelen voltam kevesebbet ajánlani ezekért a remek darabokért.

Steakház ünnepekre

Ma ünnepi alkalom volt nálunk, így eldöntöttük, hogy elmegyünk egy híres-neves manhattani steakházba vacsorázni.  Jól választottunk! A hatalmas étterem szinte teltházzal üzemelt, de szerencsénkre találtak nekünk egy hangulatos kis asztalt. Épphogy leültünk, a pincér máris odajött hozzánk: az este ő lesz a segítségünkre, kérés esetén őt keressük. Azonnak a menüre tértünk, az étterem a kevesebb több jelszavával mindössze 3 oldalas étlapot tart nyilván, csakis a legjobb fogásokkal. A pincértől rövidesen megtudtuk, hogy azért van néhány, étlapon nem szereplő, titkos mesterfogás, amit csak külön kérésre készítenek el J  A menü véglegesítése előtt még fellapoztuk a borlapot, ami több száz fajtát tartalmazott Európa, Új-Zéland, Kalifornia, stb. bortermő vidékeiről.

Végül mindketten steaket kértünk, 1-1 pohár borral. A steakek nagyon jól sikerültek, a férjem medium-rare csontos rib eyet (on the bone rib eye), én pedig medium strip-et kértem. A húsok – az otthoni steak-ekhez képest – hatalmas méretűek voltak, az enyém kb. fél kilós hús volt, a férjemé még ennél is nagyobb darab. Nekem tökéletes volt a medium, a férjem kicsit nyersnek találta – az otthoniakhoz képest – a medium-rare sütést.  Mivel évfordulót ünnepeltünk az étterem ingyenes desszertet kínált, citromtortát választottunk.

Egyébként jó volt látni az étterem vendégkörét, volt körülöttünk sok fekete-bőrű, ázsiai, bevándorlók – mint mi…Arra gondoltam, hogy nálunk Magyarországon sajnos a kisebbség ezt nem engedheti meg  magánakL Az viszont nem volt annyira szimpatikus, hogy nagyon sok párban érkező vendég a beszélgetés helyett az okostelefonon kommunikált folyamatosan. Nézzétek például ezt a párt:

A manhattani éttermek spórolnak a foglalt asztalokkal, így miután befejeztük a vacsorát a pincér máris hozta a számlánkat. Az árak húzósak voltak, de hát egyszer van Budán kutyavásár! J Kb. 15% borravalót adtunk, ami úgy tudjuk itt átlagosnak számít.  Most pár napig száraz kenyéren élünk J

Szupermarketek Manhattanben

Ma este bementem vásárolni az egyik belvárosi szupermarketbe, nevezetesen az egyik Whole Foods Marketben. (A leggyakoribb áruházláncok Manhattanben: Whole Foods, D’Agostino, Fairway). Bár már lassan 3 hete itt vagyunk, az élelmiszer bevásárlás még mindig tud (és fog is sokáig) meglepetéseket okozni nekem. Ami sokkolja a magyar valósághoz szokott értelmemet és érzelmemet:

1. árak
Néhány hétköznapi tétel a blokkomról, kb. minden belvárosi áruházban ennyibe kerülnek ezek:

1 font (kb. fél kg) alma vagy körte: 2 dollár (400-500 ft)
340 grammos kenyér: 5 dollár (1100 ft) - organikus
3 fél csirkemell: 6,7 dollár (1500 ft)
1 doboz tej: 1,29 dollár (300 ft)
1 doboz (1,75 l) Tropicana narancslé Floridából: 4,4 dollár (1000 ft)
1 db citrom: 0,9 dollár (200 ft)

2. választék
Hihetetlen termékválasztékuk van mindenből egy hétköznapi szupermarketben. Csak egy példa: Gyümölcsök és zöldségek négy évszak szerint, amivel pl. ma találkoztam a boltban: sárgadinnye, görögdinnye, eper, málna, áfonya, piros és fehér szőlők, banán, citrus félék, kiwi, szilva, alma (kb. 6 féle), körte (legalább 2 féle)(és még amiket életemben nem láttam és nem kóstoltam…) A zöldségből – gyümölcsből tartanak előre tisztított, felvágott, dobozolt csomagokat. Minden áru tökéletes formájú, kivétel nélkül teljesen egyforma, kivaxolva, hogy kelendőbb legyen. Itt egy kép, amit a ma készítettem a tömött alma rakásokról:

(Ismerősömtől hallottam, hogy hatalmas mennyiségű ehető élelmiszert dobnak ki New Yorkban pusztán azért, mert az áruházláncok visszautasítják a nem tökéletes forma vagy szín miatt.) Egyébként nagyon fárasztó ez a hatalmas választék, mindent át kell kutatni, meg kell érteni a különbséget a termékek között, fel kell fogni (átváltani) az árakat. Szinte mindből készítenek organikus és nem-organikus verziót. Általában rengeteg időt bolyongok a boltban, mire megtalálom azt, amiért valóban mentem.

3. eladók: Mai történet, ami sok mindent elárul: Épp a kenyerek között próbáltam kiigazodni, mikor egy arra matató eladó leszólított:

- Hi, How are you? Mit keresel? Segíthetek?
- Épp a kenyereket nézegetem, próbálom kiválasztani a kedvünkre való típust.
- Honnan jöttél?
- Európa, Magyarország.
- Áááá, Budapest!
- Igen, onnan.
- Milyen arrafelé?
- Kis város, ehhez képest. 2 millió fő.
- Na, szóval várj, megmutatom az én kedvenc kenyeremet. Gyere utánam! Talán épp most sült ki. – elviharzott az áruház sütödei részlegéhez. Én döbbentem gurultam utána.
Épp a sütőből pakolták ki a különböző kenyereket, leemelt egyet a kocsiról. Helyben a pulton kettévágta, és egy kisebb darabot átadott nekem.
Kóstold meg! – mondta.- De vigyázz, mert nagyon forró!
A kenyér tényleg gőzölgött, nagyon finom volt. Ropogós, sok magvas, barnakenyér.
Az eladó diszkréten megvárta, míg kérek egy darabot a kenyérből, amit ajánlott.
- Szeletelve?
- Yes, please. Thank you!
- Have a nice day! – és már sietett is a következő vásárló segítségére.

Vízágyad nem lehet!

Úgy tűnik, hogy az amerikaiak nem viccelnek az albérleti szerződéssel, egész pontosan 38 oldalas tervezetet toltak az orrunk alá, amit szűk egy napon át próbáltunk értelmezni. Magyar szemmel nézve az szerződés hemzsegett a szokatlan kötelezettségektől, íme a legérdekesebbek szabad fordításban és eredeti nyelven:

1. A szerződés kimondottan megtiltja, hogy vízágyat helyezzünk el a lakásban :) You cannot place in the Apartment water-filled furniture.

2. Az amerikai törvények azt is előírják nekünk, hogy nem moshatjuk le a lakásunk ablakait kívülről – hacsaknem rendelkezünk a törvény által megkövetelt biztonsági felszereléssel (kiterítem a védőhálót nagytakarítás előtt…?) You will not allow any windows in the Apartment to be cleaned from the outside, unless the equipment and safety devices required by law are used.

3. Szőnyeget ablakon kirázni TILOS! Carpets, rugs or other articles shall not be hung or shaken out of any window of the Building.

4. A lakás alapterületének 80%-át szőnyeggel kell borítanunk, ez alól kivételt képez a konyha, kamra, fürdőszoba, folyosó. Apartment floors shall be covered with rugs or carpeting to the extent of at least 80% of the floor area of each room excepting only kitchens, pantries, bathrooms and hallways.

5. Muskátlit kiültetni az ablakba vagy erkélyre TILOS! No plantings shall be placed on any terrace or balcony without the written permission of the Owner.

6. Háztartási alkalmazottak a szolgálati liften közlekedhetnek! Ezalól kivételt képez a kisgyereket kísérő babysitter (micsoda baromság!) / The service elevators shall be used by servants for entering and leaving, and the passenger elevators shall not be used by them for any purpose. Nurses with children, however, may use the passenger elevators.

7. A világ bármelyik kormánya lefoglalhatja a lakásunkat közcélokra (erre azért kíváncsi lennék, mit értenek közcél alatt bővebben :). The entire building or a part of it can be acquired (condemned) by any government or government agency for a public or quasi-public use or purpose.

8. A tulajdonos nem vádolható, ha más építkezése miatt csorbul a lakásunk panorámája. Owner will not be liable for any temporary interference with light, ventilation, or view caused by construction by or in behalf of Owner. Owner will not be liable for any such interference on a permanent basis caused by construction on any parcel of land not owned by Owner.

És néhány érdekes klauzula, ami a mi érdekünket szolgálja:

1. Itt minden lakást füst és szénmonoxid riasztóval kell felszerelni.

2. A tulajdonos köteles a kaucióra kamatot fizetni az albérlőnek. (Egész pontosan az is elő van írva, hogy a kaucióra átadott összeget a tulajdonos New York állambeli banknál, kamatozó betétszámlára köteles elhelyezni. )

3. TILOS agresszív háziállatokat (Rottwieler, Doberman, Pitbull, German Shepherd) tartani.

Manhattani infók Betsytől

Ma délután találkoztunk egy Betsy nevű manhattan-i nővel a Times Square-en, akinek az a megbízatása, hogy nekünk minél gördülékenyebben menjen a beilleszkedés. Nagyon kedvesen és lassan beszélt (feltételezve, hogy az angolt még törjük :) és alaposan átnéztünk vele jó pár témát, ami egy ide pottyantott európainak érdekes lehet. Betsy alapvetően a nemzetközi kiküldetésben lévő céges dolgozókat segíti, nagyon profi volt, hozott nekünk egy komplett brossúrát, amit házifeladat kiolvasni. A kiskönyvből infót kaphatunk:
- a lakásbérlésről
- a közüzemi szolgáltatásokról
- a bankszámlanyitásról
- az amerikai jogsiról
- az orvosi ellátásról
- az amerikai szünnapokról
- a mértékegységek átváltásáról (Fahrenheit - Celsius, stb.)
- a manhattani borravalók szokásairól, stb.


Betsy segít nekünk a hivatali adminisztrációban is, például holnap délelőtt elkísér a társadalom biztosítási számomat elintézni. Betsytől tudjuk azt is, hogy minden jól tájékozott manhattani a HOPSTOP mobil applikációval közlekedik (https://www.hopstop.com/), már nekem is sikerült letöltenem és holnap reggel ezzel indulok útnak :)