Szupermarketek Manhattanben

Ma este bementem vásárolni az egyik belvárosi szupermarketbe, nevezetesen az egyik Whole Foods Marketben. (A leggyakoribb áruházláncok Manhattanben: Whole Foods, D’Agostino, Fairway). Bár már lassan 3 hete itt vagyunk, az élelmiszer bevásárlás még mindig tud (és fog is sokáig) meglepetéseket okozni nekem. Ami sokkolja a magyar valósághoz szokott értelmemet és érzelmemet:

1. árak
Néhány hétköznapi tétel a blokkomról, kb. minden belvárosi áruházban ennyibe kerülnek ezek:

1 font (kb. fél kg) alma vagy körte: 2 dollár (400-500 ft)
340 grammos kenyér: 5 dollár (1100 ft) - organikus
3 fél csirkemell: 6,7 dollár (1500 ft)
1 doboz tej: 1,29 dollár (300 ft)
1 doboz (1,75 l) Tropicana narancslé Floridából: 4,4 dollár (1000 ft)
1 db citrom: 0,9 dollár (200 ft)

2. választék
Hihetetlen termékválasztékuk van mindenből egy hétköznapi szupermarketben. Csak egy példa: Gyümölcsök és zöldségek négy évszak szerint, amivel pl. ma találkoztam a boltban: sárgadinnye, görögdinnye, eper, málna, áfonya, piros és fehér szőlők, banán, citrus félék, kiwi, szilva, alma (kb. 6 féle), körte (legalább 2 féle)(és még amiket életemben nem láttam és nem kóstoltam…) A zöldségből – gyümölcsből tartanak előre tisztított, felvágott, dobozolt csomagokat. Minden áru tökéletes formájú, kivétel nélkül teljesen egyforma, kivaxolva, hogy kelendőbb legyen. Itt egy kép, amit a ma készítettem a tömött alma rakásokról:

(Ismerősömtől hallottam, hogy hatalmas mennyiségű ehető élelmiszert dobnak ki New Yorkban pusztán azért, mert az áruházláncok visszautasítják a nem tökéletes forma vagy szín miatt.) Egyébként nagyon fárasztó ez a hatalmas választék, mindent át kell kutatni, meg kell érteni a különbséget a termékek között, fel kell fogni (átváltani) az árakat. Szinte mindből készítenek organikus és nem-organikus verziót. Általában rengeteg időt bolyongok a boltban, mire megtalálom azt, amiért valóban mentem.

3. eladók: Mai történet, ami sok mindent elárul: Épp a kenyerek között próbáltam kiigazodni, mikor egy arra matató eladó leszólított:

- Hi, How are you? Mit keresel? Segíthetek?
- Épp a kenyereket nézegetem, próbálom kiválasztani a kedvünkre való típust.
- Honnan jöttél?
- Európa, Magyarország.
- Áááá, Budapest!
- Igen, onnan.
- Milyen arrafelé?
- Kis város, ehhez képest. 2 millió fő.
- Na, szóval várj, megmutatom az én kedvenc kenyeremet. Gyere utánam! Talán épp most sült ki. – elviharzott az áruház sütödei részlegéhez. Én döbbentem gurultam utána.
Épp a sütőből pakolták ki a különböző kenyereket, leemelt egyet a kocsiról. Helyben a pulton kettévágta, és egy kisebb darabot átadott nekem.
Kóstold meg! – mondta.- De vigyázz, mert nagyon forró!
A kenyér tényleg gőzölgött, nagyon finom volt. Ropogós, sok magvas, barnakenyér.
Az eladó diszkréten megvárta, míg kérek egy darabot a kenyérből, amit ajánlott.
- Szeletelve?
- Yes, please. Thank you!
- Have a nice day! – és már sietett is a következő vásárló segítségére.