Steakház ünnepekre

Ma ünnepi alkalom volt nálunk, így eldöntöttük, hogy elmegyünk egy híres-neves manhattani steakházba vacsorázni.  Jól választottunk! A hatalmas étterem szinte teltházzal üzemelt, de szerencsénkre találtak nekünk egy hangulatos kis asztalt. Épphogy leültünk, a pincér máris odajött hozzánk: az este ő lesz a segítségünkre, kérés esetén őt keressük. Azonnak a menüre tértünk, az étterem a kevesebb több jelszavával mindössze 3 oldalas étlapot tart nyilván, csakis a legjobb fogásokkal. A pincértől rövidesen megtudtuk, hogy azért van néhány, étlapon nem szereplő, titkos mesterfogás, amit csak külön kérésre készítenek el J  A menü véglegesítése előtt még fellapoztuk a borlapot, ami több száz fajtát tartalmazott Európa, Új-Zéland, Kalifornia, stb. bortermő vidékeiről.

Végül mindketten steaket kértünk, 1-1 pohár borral. A steakek nagyon jól sikerültek, a férjem medium-rare csontos rib eyet (on the bone rib eye), én pedig medium strip-et kértem. A húsok – az otthoni steak-ekhez képest – hatalmas méretűek voltak, az enyém kb. fél kilós hús volt, a férjemé még ennél is nagyobb darab. Nekem tökéletes volt a medium, a férjem kicsit nyersnek találta – az otthoniakhoz képest – a medium-rare sütést.  Mivel évfordulót ünnepeltünk az étterem ingyenes desszertet kínált, citromtortát választottunk.

Egyébként jó volt látni az étterem vendégkörét, volt körülöttünk sok fekete-bőrű, ázsiai, bevándorlók – mint mi…Arra gondoltam, hogy nálunk Magyarországon sajnos a kisebbség ezt nem engedheti meg  magánakL Az viszont nem volt annyira szimpatikus, hogy nagyon sok párban érkező vendég a beszélgetés helyett az okostelefonon kommunikált folyamatosan. Nézzétek például ezt a párt:

A manhattani éttermek spórolnak a foglalt asztalokkal, így miután befejeztük a vacsorát a pincér máris hozta a számlánkat. Az árak húzósak voltak, de hát egyszer van Budán kutyavásár! J Kb. 15% borravalót adtunk, ami úgy tudjuk itt átlagosnak számít.  Most pár napig száraz kenyéren élünk J