2014. június 24., kedd

Környezetvédők a manhattaniek?

Hazafelé sétálva arra lettem figyelmes, hogy az előttem haladó new yorki nő kiskocsival egy rekesz San Pellegrino ásványvizet gurít haza a közeli szupermarketből. Egy ideig azon gondolkoztam, hogy vajon milyen környezetterhelést okoz az, hogy a finom európai vizet szomjazó amerikaiak (vagy bevándorlók, mert ezt New Yorkban sose lehet tudni) szájukhoz emelik az észak-olasz kisvárosban fakadó, ott palackozott kb. 1 literes, üveges kiszerelésű szénsavas ásványvizet. De ugyanilyen döbbenten figyelem a szintén európai Evian hihetetlen amerikai sikerét. S talán van még távolabbi vízbeszerzési pont is: a Fidji márkájú fél literes kiszerelésben kapható, Fidji szigetekről érkező palack.

És néhány további gondolat a helyi környezetvédelemről:

Kezdetben felháborítónak tartottam az amerikai szupermarketek műanyag/jobb esetben papír/zacskó kezelési szokását. Egy átlagos napi bevásárláshoz egy átlagos amerikai legalább 10 (!!!!) zacskót használ fel. Ez döbbenetes szemben a Magyarországon már jól működő, műanyagzacskó használási szokásokhoz képest. Itt jóformán minden egyes árucikket külön zacskóba dob (az eladó!), azt hiszem azzal a címszóval, hogy a kedves vevő kezében minél jobban elférjen a nehéz cipelnivaló. A WholeFoods nevezetű organikus áruházban talán napi 4 (papír) zacskóval meg lehet úszni. Itt van nálam az otthon jól bevált, drogériákban kapható szövetzacskóm, de furcsa mód (szégyenletesen bevallom) eleinte kényelmesebb volt nem magamnál tartani és minden bevásárláskor én is beálltam a zacskógyűjtők táborába. DE nem hagyom, hogy a jó szokások lekopjanak. Az utóbbi hetekben már mindig magammal hordom a bevásásárláshoz. Itt ez kb. forradalmian újnak számít, alig látok elvétve emberkét ilyen szövetzacskókkal. Az eladók is mindig meglepődnek, mikor próbálom elmagyarázni, hogy  nekem VAN saját szatyrom. No bag, please!!!!! (A WholeFoods áruház olyan jó fej, hogy ha saját szatyorral viszem haza a portékát, akkor levon kb. 10-20 centet a teljes végösszegből). Egyébként jó érzés, hogy nálunk otthon ebben előbbre tartunk.

Szelektív hulladék kezelés: azt hiszem, ezzel nincs kifogásom. Legtöbb apartmanházban külön lehet gyűjteni a papírt, műanyagot, sőt általában van komposzt tároló is. Jó lenne erre utóbbira is rászokni, de a jellemzően kisméretű manhatteni lakásokban alig-alig fér el 4 különálló kuka.

A levegő minősége az én megítélesem szerint elég jó, a tömegközlekedéshez használt buszok környzetvédő felirattal hirdetik magukat. A jó levegőhoz talán az is hozzájárul, hogy Manhattan rácsos utcaszerekezete jól szellőztet (azt hallottam valakitől, hogy a városépítésznek anno pont ez volt a célja).



2014. március 30., vasárnap

Tömegközlekedés metróval

A belvárosi tömegközlekedés New Yorkban a metró- és buszhálózatra épül. Én eddig a metrókkal ismerkedtem meg bővebben, így most erről néhány szóban.

A belvárosi metrójáratok Manhattan keskeny formája miatt főként Észak (Uptown) - Dél (Downtown) irányba futnak. Itt egy térkép a metróhálózatról: http://web.mta.info/maps/submap.html Minden vonalon két típusú járat közlekedik: local és expressz. A local járatok minden egyes megállóban megállnak, az expressz metrók azonban kihagynak állomásokat és csak a nagyobb csomópontokban állnak meg (a térkép fehér körrel jelzi az expressz járatok megállóját). A metrók általában kevéssel a föld alatt futnak, az utcán sétálva sokszor hallani a szellőzőrácsokon, hogy épp alattunk megy a szerelvény. A metrókhoz így itt jellemzően nem építenek mozgólépcsőket. 

A metrómegállókban automata beléptető rendszer működik, így ellenőrökkel nem találkozni. A megállók általában szűkek, zsúfoltak, nagyobb csomópontokban többemeletesek, egymás mellett akár 6-8 vágány is fut. 


Piszok, bűz, szemét és patkányok...a negatívumok között:


A szemét állítólag sokszor okoz metrótüzet: 


Kellemesebbé teszi az utazást azonban, hogy sokszor táncosok, zenészek, énekesen adnak egész jó műsorszámokat a megállókban, ezzel gyűjtve némi pénzt. Ezt a videót nemrég készítettem az egyik megállóban: 



Egy utazás ára 2,25 dollár (beleértve a szükséges metrós átszállásokat). A bérletek ára: 7 napos: 30 dollár, havi bérlet: 112 dollár.

2014. március 24., hétfő

Bútorvásár átutazóknak

New York egy kozmopolita város, hatalmas átmenő forgalommal. Rengeteg fiatal, idős külföldi költözik a városba rövidebb, hosszabb időre. Ma találkoztam egy francia nővel, Noellával, aki 45 amerikai év után döntött úgy, hogy hazaköltözik Európába. Mielőtt azonban átszeli az óceánt, végkiárusítást (moving sale) tartott 3 szobás lakásában. Szerencsénkre nagyon jó áron sikerült megvennünk tőle remek ízléssel kiválasztott kanapéját.

A használt cikkek amerikai forródrótja a Craigslist nevezetű oldal (http://newyork.craigslist.org/). Noella ezen az oldalon hirdette meg tegnap este a bútorait, és én ma reggel 10-kor csaptam le az ügyletre (a legjobb darabok akár 1 nap alatt is elkelnek). A Craigslist előnye, hogy jó állapotban lévő bútorokat nagyon jutányos áron lehet megszerezni. Sok kiköltöző nem tudja hazautaztatni szeretett darabját és a hulladék kezelése pedig igen bonyolult és költséges. Nem véletlenül egyébként sokszor nagyon jó, SOS ingyen elvihető darabokat is lehet találni az oldalon.

Hogy jobban el tudjam képzelni a meghirdetett bútorokat, először szétnéztem néhány nagyobb amerikai bútoráruházban. Itt nagyon népszerű a West Elm (http://www.westelm.com/), a Pottery Barn (http://www.potterybarn.com/) vagy az otthon is menő IKEA. A Craigslisten nagyon gyakran konkrét modellszámmal, áruház megnevezéssel hirdetik a bútorokat, szóval könnyű a beazonosítás. A Craigslisten egyedül a használtbútorokba befészkelő ágyipoloskákkal (bedbugs) kell nagyon vigyázni, pár éve ugyanis egész járvány ütötte fel a fejét Manhattanben, mostanra állítólag azonban már nem olyan vészes az ügy. Az oldalon az árak nagyon változóak, mi viszonylag jó állapotban lévő, használt kanapét kb. 100 dollártól találtunk. Noella az eredeti ár 15%-át kérte a leendő kanapénkért.

Noella egyébként nagyon kedves, igazi francia nő. Egyedül él, amikor megérkeztem épp klasszikus zenét hallgatott és a gyönyörű vázákkal díszített, faragott íróasztalánál dolgozott. Cipőben, sminkben várt és a kb. 1-1,5 órás beszélgetésünk alatt elmesélte, hogy ő volt a new yorki Chanel divatigazgatója 10 éven át, még a Karl Lagerfeld korszak előtt. Noella 1968-ban járt először New Yorkban és áradozva mesélt a fiatalon itt töltött éveiről és az élete szerelméről (love of my life:) A lakása iszonyúan jó ízléssel volt berendezve, lágy krémszínek harmóniája, zebramintás szőnyeg, hatalmas modern festmények a falon. Noella azt is elárulta, hogy a költözés előtt meg szeretne válni a több gardróbnyi Chanel ruháitól, cipőitől is...........Hát ezzel teljesen levett a lábamról :) Megmutatta a legjobb darabjait és mondta, hogy mindenképpen próbáljam fel a kedvenc fekete Chanel bőrszoknyáját, mert nagyon szívesen odaadná nekem. Sajnos a Chanel még használtan sem az én pénztárcámnak való, egy szebb kosztümért a manhattani használtruhaboltokban (consignment store) kb. 150 dollárt fog kapni, én pedig képtelen voltam kevesebbet ajánlani ezekért a remek darabokért.


2014. március 23., vasárnap

Steakház ünnepekre

Ma ünnepi alkalom volt nálunk, így eldöntöttük, hogy elmegyünk egy híres-neves manhattani steakházba vacsorázni.  Jól választottunk! A hatalmas étterem szinte teltházzal üzemelt, de szerencsénkre találtak nekünk egy hangulatos kis asztalt. Épphogy leültünk, a pincér máris odajött hozzánk: az este ő lesz a segítségünkre, kérés esetén őt keressük. Azonnak a menüre tértünk, az étterem a kevesebb több jelszavával mindössze 3 oldalas étlapot tart nyilván, csakis a legjobb fogásokkal. A pincértől rövidesen megtudtuk, hogy azért van néhány, étlapon nem szereplő, titkos mesterfogás, amit csak külön kérésre készítenek el J  A menü véglegesítése előtt még fellapoztuk a borlapot, ami több száz fajtát tartalmazott Európa, Új-Zéland, Kalifornia, stb. bortermő vidékeiről.


Végül mindketten steaket kértünk, 1-1 pohár borral. A steakek nagyon jól sikerültek, a férjem medium-rare csontos rib eyet (on the bone rib eye), én pedig medium strip-et kértem. A húsok – az otthoni steak-ekhez képest – hatalmas méretűek voltak, az enyém kb. fél kilós hús volt, a férjemé még ennél is nagyobb darab. Nekem tökéletes volt a medium, a férjem kicsit nyersnek találta – az otthoniakhoz képest – a medium-rare sütést.  Mivel évfordulót ünnepeltünk az étterem ingyenes desszertet kínált, citromtortát választottunk.


Egyébként jó volt látni az étterem vendégkörét, volt körülöttünk sok fekete-bőrű, ázsiai, bevándorlók – mint mi…Arra gondoltam, hogy nálunk Magyarországon sajnos a kisebbség ezt nem engedheti meg  magánakL Az viszont nem volt annyira szimpatikus, hogy nagyon sok párban érkező vendég a beszélgetés helyett az okostelefonon kommunikált folyamatosan. Nézzétek például ezt a párt:


A manhattani éttermek spórolnak a foglalt asztalokkal, így miután befejeztük a vacsorát a pincér máris hozta a számlánkat. Az árak húzósak voltak, de hát egyszer van Budán kutyavásár! J Kb. 15% borravalót adtunk, ami úgy tudjuk itt átlagosnak számít.  Most pár napig száraz kenyéren élünk J


2014. március 19., szerda

Szupermarketek Manhattanben

Ma este bementem vásárolni az egyik belvárosi szupermarketbe, nevezetesen az egyik Whole Foods Marketben. (A leggyakoribb áruházláncok Manhattanben: Whole Foods, D’Agostino, Fairway). Bár már lassan 3 hete itt vagyunk, az élelmiszer bevásárlás még mindig tud (és fog is sokáig) meglepetéseket okozni nekem. Ami sokkolja a magyar valósághoz szokott értelmemet és érzelmemet:

1. árak
Néhány hétköznapi tétel a blokkomról, kb. minden belvárosi áruházban ennyibe kerülnek ezek:

1 font (kb. fél kg) alma vagy körte: 2 dollár (400-500 ft)
340 grammos kenyér: 5 dollár (1100 ft) - organikus
3 fél csirkemell: 6,7 dollár (1500 ft)
1 doboz tej: 1,29 dollár (300 ft)
1 doboz (1,75 l) Tropicana narancslé Floridából: 4,4 dollár (1000 ft)
1 db citrom: 0,9 dollár (200 ft)

2. választék
Hihetetlen termékválasztékuk van mindenből egy hétköznapi szupermarketben. Csak egy példa: Gyümölcsök és zöldségek négy évszak szerint, amivel pl. ma találkoztam a boltban: sárgadinnye, görögdinnye, eper, málna, áfonya, piros és fehér szőlők, banán, citrus félék, kiwi, szilva, alma (kb. 6 féle), körte (legalább 2 féle)(és még amiket életemben nem láttam és nem kóstoltam…) A zöldségből – gyümölcsből tartanak előre tisztított, felvágott, dobozolt csomagokat. Minden áru tökéletes formájú, kivétel nélkül teljesen egyforma, kivaxolva, hogy kelendőbb legyen. Itt egy kép, amit a ma készítettem a tömött alma rakásokról:


(Ismerősömtől hallottam, hogy hatalmas mennyiségű ehető élelmiszert dobnak ki New Yorkban pusztán azért, mert az áruházláncok visszautasítják a nem tökéletes forma vagy szín miatt.) Egyébként nagyon fárasztó ez a hatalmas választék, mindent át kell kutatni, meg kell érteni a különbséget a termékek között, fel kell fogni (átváltani) az árakat. Szinte mindből készítenek organikus és nem-organikus verziót. Általában rengeteg időt bolyongok a boltban, mire megtalálom azt, amiért valóban mentem.

3. eladók: Mai történet, ami sok mindent elárul: Épp a kenyerek között próbáltam kiigazodni, mikor egy arra matató eladó leszólított:

- Hi, How are you? Mit keresel? Segíthetek?
- Épp a kenyereket nézegetem, próbálom kiválasztani a kedvünkre való típust.
- Honnan jöttél?
- Európa, Magyarország.
- Áááá, Budapest!
- Igen, onnan.
- Milyen arrafelé?
- Kis város, ehhez képest. 2 millió fő.
- Na, szóval várj, megmutatom az én kedvenc kenyeremet. Gyere utánam! Talán épp most sült ki. – elviharzott az áruház sütödei részlegéhez. Én döbbentem gurultam utána.
Épp a sütőből pakolták ki a különböző kenyereket, leemelt egyet a kocsiról. Helyben a pulton kettévágta, és egy kisebb darabot átadott nekem.
Kóstold meg! – mondta.- De vigyázz, mert nagyon forró!
A kenyér tényleg gőzölgött, nagyon finom volt. Ropogós, sok magvas, barnakenyér.
Az eladó diszkréten megvárta, míg kérek egy darabot a kenyérből, amit ajánlott.
- Szeletelve?
- Yes, please. Thank you!
- Have a nice day! – és már sietett is a következő vásárló segítségére.

2014. március 18., kedd

Vízágyad nem lehet!

Úgy tűnik, hogy az amerikaiak nem viccelnek az albérleti szerződéssel, egész pontosan 38 oldalas tervezetet toltak az orrunk alá, amit szűk egy napon át próbáltunk értelmezni. Magyar szemmel nézve az szerződés hemzsegett a szokatlan kötelezettségektől, íme a legérdekesebbek szabad fordításban és eredeti nyelven:

1. A szerződés kimondottan megtiltja, hogy vízágyat helyezzünk el a lakásban :) You cannot place in the Apartment water-filled furniture.

2. Az amerikai törvények azt is előírják nekünk, hogy nem moshatjuk le a lakásunk ablakait kívülről – hacsaknem rendelkezünk a törvény által megkövetelt biztonsági felszereléssel (kiterítem a védőhálót nagytakarítás előtt…?) You will not allow any windows in the Apartment to be cleaned from the outside, unless the equipment and safety devices required by law are used.

3. Szőnyeget ablakon kirázni TILOS! Carpets, rugs or other articles shall not be hung or shaken out of any window of the Building.

4. A lakás alapterületének 80%-át szőnyeggel kell borítanunk, ez alól kivételt képez a konyha, kamra, fürdőszoba, folyosó. Apartment floors shall be covered with rugs or carpeting to the extent of at least 80% of the floor area of each room excepting only kitchens, pantries, bathrooms and hallways.

5. Muskátlit kiültetni az ablakba vagy erkélyre TILOS! No plantings shall be placed on any terrace or balcony without the written permission of the Owner.

6. Háztartási alkalmazottak a szolgálati liften közlekedhetnek! Ezalól kivételt képez a kisgyereket kísérő babysitter (micsoda baromság!) / The service elevators shall be used by servants for entering and leaving, and the passenger elevators shall not be used by them for any purpose. Nurses with children, however, may use the passenger elevators.

7. A világ bármelyik kormánya lefoglalhatja a lakásunkat közcélokra (erre azért kíváncsi lennék, mit értenek közcél alatt bővebben :). The entire building or a part of it can be acquired (condemned) by any government or government agency for a public or quasi-public use or purpose.

8. A tulajdonos nem vádolható, ha más építkezése miatt csorbul a lakásunk panorámája. Owner will not be liable for any temporary interference with light, ventilation, or view caused by construction by or in behalf of Owner. Owner will not be liable for any such interference on a permanent basis caused by construction on any parcel of land not owned by Owner.

És néhány érdekes klauzula, ami a mi érdekünket szolgálja:

1. Itt minden lakást füst és szénmonoxid riasztóval kell felszerelni.

2. A tulajdonos köteles a kaucióra kamatot fizetni az albérlőnek. (Egész pontosan az is elő van írva, hogy a kaucióra átadott összeget a tulajdonos New York állambeli banknál, kamatozó betétszámlára köteles elhelyezni. )

3. TILOS agresszív háziállatokat (Rottwieler, Doberman, Pitbull, German Shepherd) tartani.

2014. március 16., vasárnap

Manhattani infók Betsytől

Ma délután találkoztunk egy Betsy nevű manhattan-i nővel a Times Square-en, akinek az a megbízatása, hogy nekünk minél gördülékenyebben menjen a beilleszkedés. Nagyon kedvesen és lassan beszélt (feltételezve, hogy az angolt még törjük :) és alaposan átnéztünk vele jó pár témát, ami egy ide pottyantott európainak érdekes lehet. Betsy alapvetően a nemzetközi kiküldetésben lévő céges dolgozókat segíti, nagyon profi volt, hozott nekünk egy komplett brossúrát, amit házifeladat kiolvasni. A kiskönyvből infót kaphatunk:
- a lakásbérlésről
- a közüzemi szolgáltatásokról
- a bankszámlanyitásról
- az amerikai jogsiról
- az orvosi ellátásról
- az amerikai szünnapokról
- a mértékegységek átváltásáról (Fahrenheit - Celsius, stb.)
- a manhattani borravalók szokásairól, stb.


Betsy segít nekünk a hivatali adminisztrációban is, például holnap délelőtt elkísér a társadalom biztosítási számomat elintézni. Betsytől tudjuk azt is, hogy minden jól tájékozott manhattani a HOPSTOP mobil applikációval közlekedik (https://www.hopstop.com/), már nekem is sikerült letöltenem és holnap reggel ezzel indulok útnak :)

Megérkeztünk a Sixth Avenue-ra :)

Már harmadik éjszakánkat is eltöltöttük az átmeneti lakásunkban. A lakás a 6. sugárúton van, a 4. emeleten lakunk. Központi helyen vagyunk, kb. 10-15 perc a férjem munkahelye gyalog. Az egész háztömbben apartman házak vannak kialakítva, amiket céges kiküldött dolgozóknak vesznek ki. Március végéig maradunk itt, utána költözünk át a végleges albérletünkbe.

Sajnos a 4. emelet New Yorkban még a nagyon zajos kategóriába tartozik, alattunk egy kb. 4-5 sávos út megy, és velünk szemben építkeznek. A háztömb alatt azt hiszem fut egy metróvonal, így időközönként az elhaladó szerelvényeket is behalljuk :) szóval a madárcsicsergős, nyugis környezetet elfelejtettük egy darabig.

A lakásban van egy hálószobánk, egy fürdőszobánk és egy amerikai konyhás nappalink. Nagyon szépen berendezett, mindennel felszerelt (mosogatógép, edények, vasaló, hajszárító). Kaptunk törülközőket, ágyneműt, szóval most mindenünk megoldott. Szerencsére mosógép is van a szintünkön. A fűtés szokatlanul működik, olyan mint egy klíma nálunk meleg levegővel. Gyorsan felfűt, de a hőszigetelés elég gyenge, mert kb. fél óra alatt le is hűl a lakás. Hatalmas ablakaink vannak, ami szerencsére sok fényt beenged :) Az ablakokhoz én eddig nem mertem nyúlni, szombaton majdnem kiesett az egyik :) Jönnek szerelők nemsokára azt hiszem.

A social security number és ami utána jött

A mai nap nagy eredménye, hogy kérvényeztük az amerikai társadalom biztosítási számomat (helyi nyelvjárásban: social security number). Ez az adat kulcsfontosságú az itteni mindennapokhoz, szükséges munkavállaláshoz, adóbevalláshoz, lakás- és autóbérléshez, hitelfelvételhez. A kérvényhez személyesen kellett bemutatkoznom a hivatalban útlevelemmel, vízumommal, az idegenrendészeti papírjaimmal (a megérkezésünkkor kaptunk "Alien" azonosítót - értsd: földönkívüli :) és a házassági anyakönyvi kivonatunk eredeti példányával (még mindig bizonygatnom kell, hogy szerelmi házasság a miénk :) a hivatalban kikérdezték tőlem újra, hogy pl. pontosan mikor és hol kötöttünk házasságot). A social security numbert tartalmazó kártyámat pár hét múlva postázzák ki.

Már más is figyelmeztetett, de ma a hivatalban is megerősítették, hogy a social security number messzemenőkig TITKOS információ. Soha senkinek semmilyen körülmények között nem adhatom ki. Azt írják, hogy Amerikában jelenleg a leggyorsabban terjedő bűnügyi probléma a személyi azonosságok ellopása (identity theft, http://en.wikipedia.org/wiki/Identity_theft ). Ha illetéktelen hozzájutna a még nem létező social security számomhoz, akkor például képes lenne a nevemben hitelt felvenni, adót visszaigényelni, munkát vállalni, stb. Az adatok ellopásának több módja is létezik: például ellopják a postai küldeményeket a postaládából (bankszámla kivonatok, adóbevallások), feltörnek e-mailben küldött - akár bizalmas - üzeneteket, átkutatják a háztartási szemetünket. Védekezésként minden személyes adatainkat tartalmazó papírunkat iratmegsemmisítőbe küldjük és e-mailen nem írunk le ilyen jellegű infókat magunkról. http://www.socialsecurity.gov/pubs/EN-05-10064.pdf

Az adminisztráció gyorsan ment, úgyhogy hazafelé gyalog jöttem és érdekes dolgokat tapasztaltam :) Jó pár ember fekete, szenes folttal a homlokán mászkált az utcán. Kérésemre Betsy elmondta, hogy ma van hamvazó szerda (Ash-Wednesday) a katolikusok körében és ezért a vallást gyakorlók szénnel keresztet rajzolnak a homlokukra a templomban. A mai élményem is azt bizonyítja, hogy az amerikaiak általában büszkén vállalják pro vagy kontra nézeteiket, találkoztam szenes homlokú irodába siető üzletemberrel, futócipőben mászkáló egyetemistával, latin-amerikai, fekete és fehér bőrű keresztesekkel :)

Itt egy fotó a hamvazó szerdát reklámozó plakátról, ez a templom a romba dőlt World Trade Center mellett volt:


New York City története

Tegnap az ingyenes new yorki múzeumok listáját böngésztem és kedvet kaptam ellátogatni a New York City történetét bemutató múzeumba. (http://www.mcny.org/) Bár az intézmény nem szerepel a TOP 10 turistáknak feladott látnivalók listáján, nagyon érdekes programot találtam. Egy fél órás dokumentumfilmmel kezdtem a délelőttöt, ami az 1600-as évektől kezdődően bemutatta a város történetét. Interneten sajnos csak egy rövid részletet találtam meg a filmből, nagyon érdekes, nézzetek bele: http://vimeo.com/60512770

A kiállítás ráirányította a figyelmemet a new yorki bevándorlók történetére, biztosan tovább olvasok a témában. A tárlatról tudom, hogy például az 1820-1860 között 3,7 millió ember érkezett Európából az akkoriban 1 millió fős New Yorkba. Az őslakos (van olyan?) new yorkiak először az 1800-as évek végén szólaltak fel a szabályozatlan bevándorlás ellen, attól féltek, hogy az emigránsok szegénységet, erőszakot, alkoholizmust, bűnözést, erkölcstelen szexuális viselkedést és a fajok keveredését hozzák New Yorkba. Politikai párt alakult a bevándorlás szabályozására és azt követelték, hogy kizárólag 21 itt töltött év után kapjon emigráns egyenlő polgárjogokat (szavazás, vállalkozás, stb.) A múzeumban kiállították a csoport zászlaját:




Amíg kerestem az előző linket, nagyon jó New York történetét bemutató dokumentumfilmeket találtam a neten: http://nonfics.com/10-best-documentaries-new-york-city/

Ezek közül én biztosan letöltöm és megnézem az Oscar díjas "Man on Wire" című 1974-ben készült dokumentumfilmet. Az előzetes alapján a film egy francia kötéltáncosról szól, aki a World Trade Center két tornya között kifeszített kötélen átsétál. https://www.youtube.com/watch?v=1d_1Y1E3fps#t=98

Tovább böngésztem a new yorki dokumentumfilmek között és rátaláltam egy másik sokkoló anyagra. A World Trade Center 9/11 összeomlásáról szól. A repülőgépek becsapódását követő 10 percben kb. 3000 számot tárcsáztak a bennrekedt emberek. A film ezekről az utolsó hívásokról szól:

https://www.youtube.com/watch?v=se38cIQSoIg

Termelői piac a Union Square-en

Pár napja megtudtuk, hogy Manhattan legnagyobb termelői piaca (farmer's market - a helyiek szerint) a szombatonként nyitva tartó Union Square-en található piac. Így tegnap délelőtt elsétáltunk arrafelé, hogy feltérképezzük, mi és milyen áron kapható.

A piac árai sajnos az amúgy is elég magas bolti árakat is meghaladják. Úgy tűnik, hogy Manhattanben az emberek alapvetően azért keresik fel a termelői piacokat, hogy közvetlenül, helyi termelőktől vásároljanak. A termékek biztosan nagyon jó minőségűek. Biztatónak tűnt a kínálat, egészen a otthoni formákra emlékeztető árukkal találkoztunk. Örültünk, hogy végre láttunk egy kicsit hibás (de annál természetesebb!) formájú almákat, répákat, stb. (A bolti áruk nagy része - gondolom valamilyen génmódosítás miatt - nagyon tökéletes formájúnak, színűnek, romlatlannak hat. De ki tudja mit okoz ez a sok tökéletes ennivaló????)

A piac hangulatát leginkább az otthoni biopiacokhoz tudnám hasonlítani. De különbség az, hogy itt a kínálat nagyon széles volt. Otthon a legtöbb termelői piacon csak lekvár, sajt, gyümölcslé, meg 1-2 sonka kapható. A Union Square-en azonban igazából minden volt: zöldségek, saláták, méz, több standnyi kenyér, húsok (csirke, kacsa), kolbászok, halak, tenger gyümölcsei, tojás, gyümölcs, tejtermékek, sajtok. Helyiektől hallottuk, hogy tavasszal, nyáron a mostani kínálat kétszeres lesz kint szombatonként.

Itt egy pár kép a piacról:





A piacot a GrowNYC című non-profit szervezet üzemelteti, honlapjuk: http://www.grownyc.org/about

Albérlet keresés Manhattanben - 1. rész

Pár napja komolyabban elkezdtünk foglalkozni az albérlet kereséssel. Pár hét múlva ugyanis költöznünk kell.

Az albérlet Manhattanben nem könnyű feladat. Nem ismerjük a kerületeket, az árakat, a lehetőségeinket. A piac nagyon gyorsan pörög, a legtöbb lakás 2-3 nap alatt elkel. Gyorsan kell dönteni. Az árak naponta változnak, olyan a lakáspiac, mint a tőzsde. Szerencsére egy ingatlanközvetítő (broker) - Chris - segít nekünk eligazodni. Tegnap találkoztunk vele először és megnéztünk néhány lakást.

High-rise / low-rise
Manhattanben az első kérdések egyike, hogy magas (high-rise) vagy alacsony (low-rise) társasházban keresünk lakást? A magas társasházak minimum 30-50 emeletből állnak. Érdekes a kilátás, tipikus hollywoodi filmbe illő háttér a nappaliban :) Tegnap megmutattak nekünk egy ilyet, a 33. emeleten van. Nekem egy kicsit idegen, szállodai érzésem volt, nem volt a háznak intimitása. Csináltunk pár fotót a kilátásról.



Ilyen magasan természetesen az autók zaja már nem zavaró, csak a Manhattan fölött cirkáló helikopter forgalom sűrű kicsit :) Ilyen társasházak általában tetőterasszal, fitnesz teremmel vannak felszerelve. Legtöbb külön albérlet közvetítő irodát üzemeltet (leasing office) és saját marketing anyaggal látnak el, ha bemész - pl. amiket tegnap kaptunk:


A másik lehetőség az európai építészeti kultúrához közelebb álló, alacsonyabb társasház. Ezek max 6-7 emelet magasak, nekünk megszokott stílus. Azt hiszem hozzánk jelenleg az alacsonyabb társasház áll közelebb. Meglepő, hogy az árak kb. egyformák a magas és alacsony épületekben.

Prewar / modernebb?
A másik meghatározó kérdés, hogy milyen idős legyen a társasház? Manhattanben az idősebb házakat "prewar" jelzővel illetik. Ezek a lakások a 2. világháború előtt épületek. Szerintem nagyon hangulatosak, én szívesen költöznék ilyenbe, de többektől halljuk, hogy sok a műszaki probléma ezekkel, olykor csótányok/rágcsálók is jobban előfordulnak ezekben a házakban. Itt egy utcakép pre-war házakkal:


Mi jelenleg modernebb épületekben keresünk lakást, ezek sajnos kicsit drágábbak a régi, prewar lakásoknál.

Kerület
Manhattanen belül több kerületet is megjelöltünk, igyekszünk a férjem munkahelyétől gyalogtávolságban megközelíthető részeken keresgélni. Eddig Chelsea, Hell's Kitchen és a Colombus Circle környékén nézelődtünk. Ez elég hatalmas területet jelent, és sajnos az utcák között óriási eltérés van. A városkép nagyon gyorsan változik a kerületeken belül is. Ma utcáról utcára sétáltam és kerestem a jobb környékeket. Nekem nagyon fontos, hogy az utca tiszta, ápolt legyen. Ne legyen építkezés (ami kb. itt minden 2. utcában volt ma, vagy csatornázás folyt, vagy társasházat renováltak). Természetesen sokkal jobb érzés olyan utcában sétálni, ahol fák sorakoznak két oldalon. Fontos lenne, hogy a környéken ne legyen magas ház, mert az beárnyékol a napfénytől (és a telefon térerőtől :)

Egy idő után azonban ezek a prioritások megszűnnek. Szembesül az ember azzal, hogy nem talál olyan lakást, amely zajban, elhelyezkedésben, árban megfelel. Chelsea-t és a Colombus Circle környékét kizártuk az árak miatt, Hell's Kitchen megmaradt és próbáltuk kibővíteni a megcélzott környékeket. Ez utóbbi próbálkozásunk azonban szintén hiábavalónak bizonyult, mivel mind East Village, mind Greenwich Village, mind az Upper East lényegesen drágábbnak bizonyult. Szintén meglepő, de Brooklyn Manhattan árait is meghaladja már manapság:
http://www.dnainfo.com/new-york/20130117/williamsburg/brookyln-rents-so-high-theyre-forcing-residents-manhattan-report-says

Portaszolgálat
Sok társasházban portaszolgálat működik. Nekünk nem szükségszerű, bár úgy tűnik, hogy az albérleti árat jellemzően ez nem befolyásolja. Azért jó a portaszolgálat, mert az internetes rendelést átadják neki (itt nagyon sokan és sokat vásárolnak interneten).

Méret
Mi kis alapterületű lakást keresünk, 1 hálószoba és nappali-amerikai konyha bontásban. Itt négyzetlábban (square feet) számolnak négyzetméter helyett, az átváltáshoz a négyzetláb kb. 10%-át kell venni. Kb. 40-50 négyzetméteres lakásokat néztünk.



Árak
Az albérleti díjak itt jellemzően tartalmazzák a rezsiköltséget is, nekünk csak az áramszámlát és az internet-kábel tv díját kellene fizetnünk. Maga az albérleti díj a fizetés viszonylatában nagyon magas. Szerencsénkre azonban az albérleti díj nem a mi költségünk.

2014. március 13., csütörtök

Albérlet keresés Manhattanben - 2. rész

Az elmúlt napokban tovább folytattuk az albérlet keresést és - sajnos - újabb kritikus szempontok kerültek előtérbe.

Tulajdonosok: Co-op, Condo, ingatlankezelő vállalatok
Az amerikai jog útvesztői és a bonyolult társasházi formák tovább nehezítették a helyzetünket. Kiderült, hogy a Co-op típusú társasházi lakásokat nekünk, bevándorlóknak most lehetetlen megszerezni, mivel jelenleg nincs amerikai hiteltörténetünk (credit history - itt ez nagyon sok mindennek előfeltétele - ha jobban megértem, írok róla :). A Condo típusú lakásokkal már könnyebb a helyzet, ők már amerikai hitelképesség nélkül is elfogadnak minket. A Condo típusú lakásoknál a tulajdonos jóváhagyásán túl a társasház közgyűlése (board) is megvizsgálja a "jelentkezésünket". A társasház közgyűlése ezt kb. 2-3 hét alatt teszi meg, megvizsgálja a jelentkező létező összes publikus infóját (bűnügyi listázások, lakcím, bankszámla ellenőrzés) és eldönti, hogy befogadja-e a házba az új lakót. Ezért a Condo társasház több száz dollárt számít fel. Bevándorlóként az ingatlankezelő vállalatok (Brodsky, Trumps, stb.) által üzemeltetett társasházakkal volt a legegyszerűbb dolgunk. Ezeknél a lakásoknál - szemben a Co-op és Condo esetével - nincs közvetlen magánszemély tulajdonos, az elbírálás sokkal egyszerűbb, olcsóbb, gyorsabb. Ilyen esetekben munkaszerződést, bérszámfejtést, bankszámlakivonatot kérnek. A jelentkezésnek jellemzően 85 dollár/fő vissza nem térítendő díja van, kb. 1-2 nap alatt leellenőrzik az albérlőt.

Zaj, földalatti és földfeletti forgalom
1 hét belvárosi élet után extrém fontos lett nekünk a csend, a nyugodt környezet. Valószínűleg másnak is van itt hasonló igénye, mert a nyugalmat itt arany áron mérik. Láttam szörnyen zajos lakásokat, csatolok néhány riasztó fotót :) Alagutak, felüljárók, forgalmas sugárutak, földalattik, hatalmas klímaberendezések. A Midtown legtöbb része sajnos túlterhelt forgalommal, itt érkezik be a Manhattant és New Jerseyt összekötő Lincoln alagút, itt található a Port Authority autóbuszvégállomás, azaz itt fut keresztül az összes Manhattanbe érkező/induló távolsági autóbusz. Városszerte több olyan lakás van, ahol érezni, hallani a földalatt futó metró-vonat forgalmat (egészen pontosan az átmeneti szállásunkon is érzem a 4.-en az alattunk elhaladó metrókat). Az 1. képen a Long Island Rail Road két vágánya fut a lakás alatt. Ezeket mi messze el akartuk kerülni.






Hamis hirdetések
New York meghatározó lakáshirdetési portálja a Streeteasy: http://streeteasy.com/ Mi is sokat nézelődtünk ezen - az ingatlanközvetítő ügynök által kínál lakások mellett. A Streeteasy-n elég sok információ fent van adott hirdetésről. A honlap hátránya, hogy több olyan hirdetéssel is találkoztunk, ami nem létezett. Sok közvetítő ügynökség azzal próbálja magára felhívni a figyelmet, hogy hamis képekkel és hamis árakkal hirdet "túl jó" lakásokat.